Az Out Of Line gondozásában megjelent album előtt a Rummelsnuff névvel a Claus Larsennel elkövetett duett kapcsán, valamint a Der Heizer dal révén találkoztam, ami a Yes I'm Limited V-n jelent meg.
Ezek alapján is egyértelmű volt, hogy Roger Baptist nagyon különleges, egyedi "jelenség"...
Az album "felvezetését" a kiadó menedzsmentje a Freier Fall-ra bízta, ami kétségkívül jól sikerült alkotás, de mindenképpen félrevezető lehet.
A digitális kislemez és a jól promótált videoklip formájában kiadott dal, Rammstein motívumokat fevonultatva, azt az elvárást alakíthatja ki bennünk, hogy az album további részei is az elektronikus alapokon nyugvó, kemény gitár és/vagy szintetizátor riffekre "rámorduló" vokállal ötvözött alkotások lesznek.
Nem így van...
Roger Baptist korábbi tevékenysége ugyanis garancia arra, hogy valami kifacsart, groteszk, burleszk-szerű hangulatban telik el majd az album szinte teljes egésze.
A kocsmazene meghallgatásának tarumája még el sem múlt amikor egy nagy adag sanzon formájában Nathalie érkezett, illetve néhány dal a munkásmozgalmi élet sűrűjéből (Stalinallee, Wolgastrom) .
Egyébként jellemző az albumra, hogy több dal is olyan, ami alapvetően teljesen befogadható, aztán valami olyan motívum, adalék jelenik meg benne, amitől hirtelen "furcsába fordul" a dolog.
A legjobb példa erre Mandy:
Tökéletes szinti-popnak indul a dal, ha Steve Naghavi (And One) vennél kezelésbe a művet, akkor 100%, hogy egy sikeres kislemez is lehetne belőle: a lányok olvadoznának, a fiúk meg azért ropnák rá lelkese a táncot, hogy inkább magukra irányítsák a figyelmet Steve helyett.
De Roger Baptist énekével, megjelenésével csak arra tudok/tudunk gondolni, hogy mit fog szegény Mandy-ve művelni...
Egyébként a közelgő Kino Karlshorst/Brüder DVD/CD kiadványról már itt a következő kislemez/klip, aminél szintén nem lehet eldönteni, hogy komolyan gondolja-e, vagy éppen kifugurázza az industrial zene fétisét és az EBM-ben (is) megjelenő heroizmus, bajtársiasság gondolatkörét.
Első nekifutásra egy 2-es, 3-as osztályzatra gondoltam, de - vigyázat! - néhány végighallgatás után kénytelen vagyok azt mondani, hogy szórakoztató album. Nem hiszem, hogy bekerül a 2010-es év kedvencei közé, de néhanapján tökéletes lesz arra, hogy egy kicsi komolytalanabb, könnyedebb hangulatú zenét hallgassak!
ATWEMRS: 4
Linkek:
